Parrish
Hirtelen váltam el Lydia ajkaitól, amikor leesett, hogy ez
nem egy álom. Lassan már összekeverem a valóságot az álmaimmal. Lelkiekben már
fel voltam készülve egy akkora pofonra, hogy a fejem is leszáll a helyéről.
Hisz mit is gondoltam?! Nem vagyok normális esküszöm. Mostanában minden annyira
más. Lassacskán már tényleg elveszítem a józan eszem.
-
Sajnálom! – motyogtam miközben a szemeit
fürkésztem. Vajon mit érezhet most? Mondjuk ha a pofon elmaradt az talán jó
jel. – Nem is tudom mit gondoltam. Felejtsük el. – tettem még hozzá, miközben
Lydia fal fehér arccal bámult vissza rám.
-
Ő.. Jobb lesz ha én most megyek. Mármint csak ha
nem haragszol meg. – mondta kissé akadozva, majd az ajtó felé hadonászott.
Legszívesebben megragadtam volna a csuklóját és visszarántottam volna magamhoz,
hogy ne menjen sehová, de ez a valóság, én pedig már teljesen őrült vagyok.
-
Menj csak! Az edzést, meg majd bepótoljuk
valamikor.. Gondolom.. – mondtam kissé monoton, egybecsengő hangon. El se
köszönt, csak ment. Abban a pillanatban ahogy kilépett az ajtón megcsörrent a
telefonom. A rendőrségről hívtak.
Menni kell, méghozzá sietősen. Beacon Hills
egyik elhagyatott gyárépületéből érkezett segélyhívás, de a vonal pár
másodpercen belül megszakadt és nem lehetett elérni a telefonálót, és nyilván
kit küldenek a helyszínre, hogy ne legyen egy nyugodt perce se az embernek, hát
persze, hogy engem.
Gyorsan összeszedtem magam, autóba pattantam,
felkapcsoltam a villogót és már indultam is. Az idő sem volt túl kedvező. Az
útburkolat vizes volt, sötétedett is már, és a köd miatt szinte az orrom elé
sem láttam el. Frappáns, hogy még az idő se az én pártomat foglya.
Pár perc múlva meg is érkeztem a
helyszínre. Egy árva lelket sem láttam, a saját lépteim törték csak meg a
vészjósló csendet.
Egyik kezemben az elem lámpa, másik
kezemben pedig a fegyverem magasodott elém.
Lassú léptekkel haladtam befelé az épületbe,
és ahogy egyre beljebb értem a rossz előérzetem fokozódott.
Ahogy a zseblámpa fénye az egyik sarok felé
vetődött, észrevettem, hogy két láb lógott ki a fal mögül, és egy hatalmas
vértócsa úszott alatta. Ahogy a testhez értem láttam, hogy már hiába nézném
meg a pulzusát, ő már nem fog innen felkelni. Tüzetesebben elkezdtem vizsgálni
a testet és egy érdekes dolgot vettem észre rajta. Szúrt seb volt a nyakán, de
nem kés, és nem is más hasonló tárgy, mintha körmök nyomai lettek volna. Kirohantam
az autóhoz és egyből a rádió felé nyúltam.
-
Itt a helyettes beszél. – mondtam be- A régi
gyárépületnél vagyok. Különös kegyetlenséggel meggyilkolt tizenévest találtam. –
fejeztem be, mire már jött is a válasz pár másodpercen belül, miszerint
küldenek erősítést.
Percek múlva már meg is jelent kettő másik
rendőrautó. Röviden felvázoltam nekik a történteket, majd a testhez vezettem
őket.
Körülbelül két óra elteltével végeztek a
helyszíneléssel, ezután vitte csak el a hullaszállító a testet.
Mi ez ha nem egy szerencsétlen nap? Azt
hiszem az a rossz ebbe a munkába egy ilyen eset után, hogy mindig egy kis része
megmarad az ember emlékezetébe.
Gyorsan megírtam a jelentést, és már
indultam is hazafelé. Fáradt voltam, és nem is éreztem jól magamat. Nem olyan
szokványos rosszullét volt, inkább csak a közérzetemmel volt a gond.
Hamar elnyomott az álom, mintha egyről a kettőre
történt volna.
***
A testemet forróság öntötte el, mintha
belülről és kívülről is égtem volna egyaránt, majd a hullaházba találtam
magamat, ahonnan egy holttestes cipeltem ki magammal. A következő pillanatban
már avar ropogott meztelen lábaim alatt. Hívogatott valami, valami egész
megmagyarázhatatlan dolog, mintha a részemmé akart volna válni, mintha célja
lett volna velem.
Üres tekintettel meredtem magam elé, és
csak sétáltam amerre ez az érzés húzott. Egy nagy farönkhöz értem, körülötte
holttestek feküdtek halomszámra.
A farönk közepére ültem és a testemet, a
kezemben tartott tetemmel egyaránt lángok borították el.
Szinte éreztem magamban a tűzet, és a halált...
***
Hirtelen pattantak ki a szemeim. Folyt rólam a víz. A szám is teljesen ki volt száradva, mintha egy hete nem ittam volna. A fürdőszoba felé vettem az irányt és egyből a csapba hajtottam a fejem, hogy igyak egy pár kortyot. Amikor ezzel végeztem felhajtva a fejemet, megpillantottam a tükörképemet. Tömény korom borította a testemet.
Mi a fene történik velem?
***
Hirtelen pattantak ki a szemeim. Folyt rólam a víz. A szám is teljesen ki volt száradva, mintha egy hete nem ittam volna. A fürdőszoba felé vettem az irányt és egyből a csapba hajtottam a fejem, hogy igyak egy pár kortyot. Amikor ezzel végeztem felhajtva a fejemet, megpillantottam a tükörképemet. Tömény korom borította a testemet.
Mi a fene történik velem?
Juj dw jó, hogy van új rész! Imádom!
VálaszTörlésNagyon várom már a kövit is!😊
Nagyon jó lett! Már alig várom a következő részt. Siess vele!
VálaszTörlés