8. fejezet

Parrish

Hirtelen váltam el Lydia ajkaitól, amikor leesett, hogy ez nem egy álom. Lassan már összekeverem a valóságot az álmaimmal. Lelkiekben már fel voltam készülve egy akkora pofonra, hogy a fejem is leszáll a helyéről. Hisz mit is gondoltam?! Nem vagyok normális esküszöm. Mostanában minden annyira más. Lassacskán már tényleg elveszítem a józan eszem.

-          Sajnálom! – motyogtam miközben a szemeit fürkésztem. Vajon mit érezhet most? Mondjuk ha a pofon elmaradt az talán jó jel. – Nem is tudom mit gondoltam. Felejtsük el. – tettem még hozzá, miközben Lydia fal fehér arccal bámult vissza rám.

-          Ő.. Jobb lesz ha én most megyek. Mármint csak ha nem haragszol meg. – mondta kissé akadozva, majd az ajtó felé hadonászott. Legszívesebben megragadtam volna a csuklóját és visszarántottam volna magamhoz, hogy ne menjen sehová, de ez a valóság, én pedig már teljesen őrült vagyok.

-          Menj csak! Az edzést, meg majd bepótoljuk valamikor.. Gondolom.. – mondtam kissé monoton, egybecsengő hangon. El se köszönt, csak ment. Abban a pillanatban ahogy kilépett az ajtón megcsörrent a telefonom. A rendőrségről hívtak.

Menni kell, méghozzá sietősen. Beacon Hills egyik elhagyatott gyárépületéből érkezett segélyhívás, de a vonal pár másodpercen belül megszakadt és nem lehetett elérni a telefonálót, és nyilván kit küldenek a helyszínre, hogy ne legyen egy nyugodt perce se az embernek, hát persze, hogy engem.

Gyorsan összeszedtem magam, autóba pattantam, felkapcsoltam a villogót és már indultam is. Az idő sem volt túl kedvező. Az útburkolat vizes volt, sötétedett is már, és a köd miatt szinte az orrom elé sem láttam el. Frappáns, hogy még az idő se az én pártomat foglya.

Pár perc múlva meg is érkeztem a helyszínre. Egy árva lelket sem láttam, a saját lépteim törték csak meg a vészjósló csendet.

Egyik kezemben az elem lámpa, másik kezemben pedig a fegyverem magasodott elém.

Lassú léptekkel haladtam befelé az épületbe, és ahogy egyre beljebb értem a rossz előérzetem fokozódott.

Ahogy a zseblámpa fénye az egyik sarok felé vetődött, észrevettem, hogy két láb lógott ki a fal mögül, és egy hatalmas vértócsa úszott alatta. Ahogy a testhez értem láttam, hogy már hiába nézném meg a pulzusát, ő már nem fog innen felkelni. Tüzetesebben elkezdtem vizsgálni a testet és egy érdekes dolgot vettem észre rajta. Szúrt seb volt a nyakán, de nem kés, és nem is más hasonló tárgy, mintha körmök nyomai lettek volna. Kirohantam az autóhoz és egyből a rádió felé nyúltam.

-          Itt a helyettes beszél. – mondtam be- A régi gyárépületnél vagyok. Különös kegyetlenséggel meggyilkolt tizenévest találtam. – fejeztem be, mire már jött is a válasz pár másodpercen belül, miszerint küldenek erősítést.

Percek múlva már meg is jelent kettő másik rendőrautó. Röviden felvázoltam nekik a történteket, majd a testhez vezettem őket.

Körülbelül két óra elteltével végeztek a helyszíneléssel, ezután vitte csak el a hullaszállító a testet.

Mi ez ha nem egy szerencsétlen nap? Azt hiszem az a rossz ebbe a munkába egy ilyen eset után, hogy mindig egy kis része megmarad az ember emlékezetébe.

Gyorsan megírtam a jelentést, és már indultam is hazafelé. Fáradt voltam, és nem is éreztem jól magamat. Nem olyan szokványos rosszullét volt, inkább csak a közérzetemmel volt a gond.

Hamar elnyomott az álom, mintha egyről a kettőre történt volna.

***

A testemet forróság öntötte el, mintha belülről és kívülről is égtem volna egyaránt, majd a hullaházba találtam magamat, ahonnan egy holttestes cipeltem ki magammal. A következő pillanatban már avar ropogott meztelen lábaim alatt. Hívogatott valami, valami egész megmagyarázhatatlan dolog, mintha a részemmé akart volna válni, mintha célja lett volna velem.

Üres tekintettel meredtem magam elé, és csak sétáltam amerre ez az érzés húzott. Egy nagy farönkhöz értem, körülötte holttestek feküdtek halomszámra.

A farönk közepére ültem és a testemet, a kezemben tartott tetemmel egyaránt lángok borították el. 

Szinte éreztem magamban a tűzet, és a halált...

***

Hirtelen pattantak ki a szemeim. Folyt rólam a víz. A szám is teljesen ki volt száradva, mintha egy hete nem ittam volna. A fürdőszoba felé vettem az irányt és egyből a csapba hajtottam a fejem, hogy igyak egy pár kortyot. Amikor ezzel végeztem felhajtva a fejemet, megpillantottam a tükörképemet. Tömény korom borította a testemet. 
Mi a fene történik velem?